Ki mondott szabadság

Egy szökött fény mi lopja a sötétséget 
Elhozza a változást , s a világi fényességet.
Az idő mi néha olykor sebesen halad 
Mi meg szinte csak játszunk benne 
Nem úgy mintha az egész csak egy játék lenne.
Nem vagyunk mi bábok mások keze alatt 
Mindenkinek joga van , ahhoz , hogy
A szabadságáért adjon szavakat. 

Szavak által keresett önkép

Azt hiszem , s valahol talán úgy érzem 
Hogy a versekben megtalálom magam , 
A  leírt szavakban van mikor vérzem, 
S , megtalálom a lelki hadam. 
A szavak segítenek olykor magamra találni 
Hogy amit le is írnék az nem biztos , 
Benne igaz lenne akármi,
Átgondolom azt amit írok , s mi az 
Mi szinte igaz rám , és az életembe valódi
Majd javítok a szavakon,
S , így rá találok az igaz honlétemre. 


Váró pillanat 
                               
Már csak szinte a pillanatot várom
Hogy a sors mikor rendeli nekem a párom,
Remélem tartogat számomra egy szerető társat
Ki mellet boldognak érezhetem magam , 
S , kinek szívemet kitárjam.
Egy megértő lélek , s egy megértő fül
Kinek elmondhatom szinte bármit
S , remélem nem kapok felesleges szavakat
Érte , azt hiszem megtennék akármit
De egy dolgot ne igazán várjon 
Hogy megváltozzak a kedvéért
Bár lehet nehezen fogok ellenállni az érzéseimért.
Számomra szinte csak egy dolog számít
Szeressük egymást , 
S , elmondjunk egymásnak akármit.
Lehet Ő lesz az aki kicsit megváltoztat s , az életemet
De nem tudom , hogy ő adja - e , majd meg a végzetemet. 

 

Ismeretlenség

Nem igazán keresem az okokat s , a kifogásokat
Mégis mintha valahol néha irányítanának, 
Magam adom, az utamon haladok előre
De közbe van mikor mégis nehezen tudom,
Ki vagyok s , hogy , kerültem e földre.
Van mikor nehezen ismerem ki magam
Szinte olykor , majdnem üresség vesz körbe,
Kissé ismeretlen létbe börtönözve.
S, vajon lesz-e valaki 
Ki teljesen megért egy életre.
Néha már a sírás fojtogat
S, kissé elvagyok zárva az érzéki világtól
Nehezen ismerem néha érzéseim , 
Ki vagy mi fosztott meg ettől
Talán egyedül fogom hordani a keresztem 
S , megszabadulni a gondok bajától. 

 

 Talán
Talán egyszer valaki észrevesz, talán hallja tetteim,
Talán van, aki sokra becsül és ismeri az érzéseim,
Talán valahol ott van ő, aki tudja, létezem,
Talán, de esetleg talán, megfogja majd a két kezem.